26 író novellája a rockról.
Izgatottan vettem kézbe a könyvet lévén, hogy magam is nagy rock-rajongó voltam-vagyok. Élményeim még korábbiak, mint a könyv legtöbb szerzőjének, hiszen – koromnál fogva – én a 60-as évek végén kezdtem eszmélni „zeneileg”. Szombat délutánonként ültem a sötét szobában, csak a rádió varázsszeme világított (tudja még valaki, mi volt az?), én meg izgatottan próbáltam befogni a Szabad Európa Rádiót és benne Cseke László Teenager party-ját (München 86. Postfach 625., ha jól emlékszem). Aztán, ha a zavarások ellenére - egy mikrofont a rádió hangszórójához szorítva – sikerült némi hangfoszlányt rögzítenem az orsós Tesla magnómra, az fantasztikus érzés volt. A mennyei boldogság és a végtelen szabadság érzése kavargott bennem, mikor visszahallgattam egy Black Sabbath, Deep Purple, Uriah Heep, CCR, Emerson, Chicago, Zeppelin, Stones vagy Hendrix szám akadozó, recsegő-ropogó, sípoló változatát. Ma, amikor egy lemez anyagába már a megjelenése előtt belehallgathatunk, mindenhez azonnal hozzájuthatunk a Neten, nem beszélve az élő koncertekről, ma már ez az érzés elképzelhetetlen.
Szóval, izgatottan kezdtem olvasni a novellákat, de az izgalmam hamar alábbhagyott. Lehet, túlzottak voltak az elvárásaim, nem tudom. Pedig, a szerzők névsora ígéretes, de az írások mégis csalódást okoztak nekem. A legtöbb novellából éppen a rock hiányzik. A rock keménysége, "zúzása", szenvedélyessége, az ellentétek, a fokozások, a Menny és a Pokol. Azt mondhatnám az egészre, hogy kicsit langyos, ami ugye a rockzene kapcsán szóba sem jöhet, mert, ha valami langyos, az már nem rock. Szóval, legfőképp a szenvedélyt hiányolom az írásokból. Persze, a huszonhat között vannak kitűnő novellák is (az én kedvenceim Békés Pál, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Jánossy Lajos és Vámos Miklós írásai voltak), de az összkép valahogy mégis halovány. Persze, azért mindenképpen megér egy próbálkozást.
A válogatás Békés Pál és Tóth Krisztina munkája.
Meg kell még említenem Baranyai András nevét, aki a kötetet tervezte. A kötéstábla és a borító úgy néz ki, mint egy papír tasakos bakelitlemez. Rendkívül ötletes, jó kézbe venni.
