A Lolita a 20. sz. talán legellentmondásosabb, legtöbbet vitatott regénye.
A történet egy vizsgálati fogságban lévő férfi önéletírása. Humbert Humbert, a párizsi születésű, Amerikában élő, 40-es éveiben járó irodalmár, ifjú korától fogva vonzódik a 10-14 éves kislányokhoz, akiket „nimfácskáknak” nevez.
„Minden gyermeklány nimfácska volna ezen korhatárok között? Természetesen nem. A csinos külső sem ismérv; és a közönségesség, vagy legalábbis az, amit egy adott közösség annak nevez, nem ferdít el szükségszerűen bizonyos titokzatos karakterjegyeket, a végzetes vonzerőt, a csalárd, körmönfont, lélekreszkettető, álnok bájt, mely a nimfácskákat megkülönbözteti az olyan egyívásúaktól, akik összehasonlít-hatatlanul jobban függnek a köznapi jelenségek térbeli világától, mint a révületes idő megfoghatatlan szigetétől, ahol Lolita játszadozik a hozzá hasonlókkal.”
Egy véletlen találkozás során megismerkedik álmai tökéletes megtestesítőjével, a 12 éves Lolitával, s hogy a közelébe kerülhessen, feleségül veszi a lány anyját. A házasság azonban nem tart sokáig, mert az asszony egy balesetben meghal. Ekkor kezdetét veszi a nagy utazás, amerikai módra. Humbert Humbert és „lánya”, Lolita egy évig járják az ország végtelen útjait s lepusztult, poros, útszéli moteljeit. Természetesen, közben a lány a férfi szeretője lesz. Kapcsolatuk a rab és a rabtartó kapcsolata, de a szerepek gyakran felcserélődnek. Úgy tűnik, a férfi a rabtartó, de állandóan retteg, hogy elveszíti a lányt, Lolita viszont, élvezi, hogy Humbertet érzelmi rabságban tarthatja. Egy napon a főhős félelme beigazolódik, féltve őrzött kincse, egy másik férfi kedvéért megszökik tőle. Évekig keresi, s mire rátalál, Lolita már férjhez ment és gyermeket vár egy harmadik férfitól. Humbert Humbert végül megtudja a szöktető nevét, fölkutatja és lelövi.
Röviden ennyi a történet, de mielőtt bárki arra gondolna, hogy ez egy pedofil, pornográf mű, tisztáznunk kell néhány dolgot. H. H. tudja, hogy amit érez, az természet és törvény ellenes, mégsem tud változtatni. Nabokov fantasztikus írói bravúrral ecseteli a főhős pokoli testi és lelki szenvedéseit, s ezzel eléri, hogy az olvasó nem undort és felháborodást, hanem szinte már-már szánalmat érez a férfi iránt. Ezt az érzést erősíti az a tény is, hogy Lolita koránt sem egy ártatlan 12 éves lányka, hanem egy koraérett, pimasz fruska, aki nagyon is tisztában van vonzerejével, s aki kortársaival már jócskán belekóstolt a szexbe. De, ha még ez is kevés lenne H. H. felmentéséhez, a regény végére be kell lássuk, a főhős nem csak bűnös szenvedélye tárgyának tekinti a lányt, hanem halálosan szerelmes belé. S erre igen sok történelmi és irodalmi példát idézhetnénk:
"Sok-sok hosszú esztendeje
már
Tengerpart bús mezején
Élt egy kislány-
ismerhetitek
Lee Annácska nevén
S csak azzal a gondolattal élt,
Hogy szeret s szeretem én."
(Edgar Alan Poe)
Tehát, - ha eljutunk a regény végéig, mert nem könnyű olvasmány a Lolita, de megéri a fáradtságot - beláthatjuk, hogy a dolgok legtöbbször nem feketék és fehérek. Néhány oldal után, ha ráérzünk az író áradó, csapongó, szecessziós indaként kanyargó stílusának ízére, egy valódi irodalmi csemegével leszünk gazdagabbak. A regény tele van idézettel, irodalmi utalással, nyelvi bravúrral, ami az irodalomban tájékozott olvasó számára külön élményt jelent.
Szóval, ne ijedjünk meg a témától, olvassuk el a könyvet, mert egy nagy író sok humorral, finom öniróniával átszőtt, több rétegű, talányos, művészi regényét tartjuk a kezünkben.
Ha tetszett az ajánlóm, kérlek, oszd meg ismerőseiddel! Tegyünk együtt a könyvekért, az olvasásért!
Köszönöm.
