Válogatás kedvenc verseimből a teljesség igénye nélkül.
Edgar Allan Poe
Álom az álomban
Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
És ez legyen a búcsúszóm:
Igazat mondtál énnekem,
Bús álom az én életem:
Eltűnt reményem csillaga,
Mindegy, nappal vagy éjszaka,
Való volt-e, vagy látomány,
Ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködlő furcsa álom.
Állok viharzó part előtt,
A tengerár lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
a könnyü, semmi porszemek.
És könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homlokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?
(fordította: Kosztolányi Dezső)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
József Attila
Reménytelenül (részlet)
Lassan, tűnődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
József Attila
Thomas Mann üdvözlése
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
József Attila
Ars poetica
Németh Andornak
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
József Attila
Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
e.e.cummings
magammal hordom a szíved...
magammal hordom a szíved / a szivemben él
a szíved / el sose hagy már / bárhova kell
mennem jössz te velem angyalom, bármi is ér
általad ér te drága / nem érdekel
a sors / hisz te vagy a sorsom édes / jobb világ
se kell / hisz nincs világ tenálad szebb s igazabb /
s bármit mondott is volna eddig a holdvilág
s bármit dalolna a napsugár az is te vagy
ez az a mélységes titok mit senki sem ért
/ez a gyökér gyökere a bimbó bimbaja
s az élet fája egének ege; mit a szív remélt
s az elme rejtett túlnövi azt ez a fa /
s ez a nagy csoda mely csillagot csillagtól elkülönít
magammal hordom a szíved / a szíved hordja e szív
(fordította: Kálnoky László)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bella István
Maradj velem
Dobol az eső. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád
Mellém is fekhetsz. Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap
És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz
Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Marina Cvetajeva
Neved
Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem.
Szájmozdulat, egy-rezzenetű.
Neved - öt betű...
Szép labda, égbe szökellő
Ezüstszívű csengő.
Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved.
Döndül tompa zenével,
mint éji lódobogás, úgy enyész el.
Verdes, mint a magány
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.
Neved - tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra-hullt csókjára nevednek.
Kékcsobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom.
(fordította: Rab Zsuzsa)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
KALEVALA
(részletek)
Vénséges vén Vejnemöjnen, ősidők örök dalosa,
ujját illőn igazgatja, két hüvelykjét meg is mossa,
majd kiül az örömkőre, énekmondás szép szirtjére,
ezüst dombra, domborúra, arannyal hímes halomra.
Lantját két kezébe vette, kanteléjét keze alá,
hárfáját térdére tette. Majd szapora szóval mondja:
„Jöjjetek hát, hallgassátok, hiszen még nem hallottátok
ősi daloknak örömét, kantelémnek kedves szavát!”(...)
Halovány hold szelíd szüze, fényes nap fiatal lánya
orsójuk folyvást futtatják, csévéjük egyre csúsztatják,
szövik színarany leplük, ezüstös gyenge gyolcsukat,
piros felhőfodor partján, százszínű szivárvány szélén.
Meghallván ezt a muzsikát, lantnak lágyan szóló szavát,
orsójuk kihullt kezükből, csévéjük a földre csusszant,
szétszakadt szép aranyszáluk, felfeslett ezüst fonaluk.(...)
Vénséges vén Vejnemöjnen dalol egy nap, másnap is még:
nem akadt egyetlen ember, sem híres hős, sem vén vitéz,
férfiember, férjes asszony, fodros fürtű kis hajadon,
kinek könnye ne csordulna, lelke már el ne lágyulna.
Könnyeznek mind ifjak, lagzit nem látott legények,
hű hitvesek, házastársak, kicsi kölykök, lenge lányok,
sírnak serdülő suhancok, zokognak csöppnyi cselédek,
hallván Vejnő varázsversét, lantjának csodás csengését.
(Rácz István fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Eino Leino
Moment Musical
Zengj, madárka, zöld lomb között,
kedves nékem e nóta
melybe oly üde báj költözött
tavasz ünnepe óta.
Miért a bánat? Hisz a dal
égi nap sarja, fiatal,
örökké ragyogni akar
felhőtlen északi égben.
Áradj síromból, álomdal,
énekelj édesebb hangon,
vidítsd virágzó ágakkal
rideg, rügyetlen hantom!
Miért a bánat? Nálam ősz
van, s te szerelmet hozva jősz,
s míg hívsz, hogy velem ölelőzz -
meghalok hullámzó mélyben.
(Kőháti Zsolt fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Charles Baudelaire
Visszaháramlás
Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás,
az önvád, szégyen, az unalom, rémület
s a lidérces vad éj, amikor szivedet
mint papírt gyűri és markolássza a romlás?
Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás?
Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?
S a görcsös ököl, a keserű könny daca,
amikor pokoli sorakozót ver a
Bosszú, s erényeink őt rohannak követni?
Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?
Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak,
melyek, a menhelyek fakó kapuinál,
mint kivert had, amely csak a gyér napra vár,
mozgó ajakkal és vánszorogva megállnak?
Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak?
Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok,
s a vénség réme, az undok kín: hogy csupa
leplezett borzadály a szem hódolata,
melyből sokáig és mohón ittuk a lángot?
Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok?
Boldogság angyala, óh, vidám, fényes angyal,
Dávid a vég előtt tavaszod erejét
kérte volna, büvös tested friss delejét!
Én csak imáidat kérem haló szavammal,
boldogság angyala, óh, vidám, fényes angyal!
(Szabó Lőrinc fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ady Endre
Örök vágy
Ha ellobog majd ifju lángom,
Ha majd zokogni sem tudok
S a sok, rommá verődött álmon
Dermedten összeroskadok,
Vajon a nyugvás tompa kínját
Érezni nem lesz oly nehéz?
Vagy vágyón fogom visszasírni
Az örök, kínos szenvedést?
Ha ellobog majd ifju lángom
S örök megnyugvás int felém,
Milyen szellem fog felkeresni
Testemnek porladó helyén?...
Az örök vágy lángszellemének
Árnya kisért majd engemet,
Mert, hogy vágy nélkül elhamvadjak,
Érzem, tudom, hogy nem lehet!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ady Endre
Sírni, sírni, sírni
Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.
Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.
Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.
Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.
Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.
Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.
Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.
Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.
Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.
Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Pilinszky János
Keringő
A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.
És mégis, mégis szakadatlanul
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Pilinszky János
Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Radnóti Miklós
Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Robert Burns
Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
(Weöres Sándor fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Paul Verlaine
Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
(Tóth Árpád fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szabó Lőrinc
Valami örök
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Karinthy Gábor
Szerenád
Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
Hogy megharapjalak, hogy üsselek,
Azért jöttem, hogy megszeresselek.
Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
Hogy könnyeimmel vérig mossalak,
Azért jöttem, hogy felforgassalak.
Azért jöttem, hogy cirógassalak,
Hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
Azért jöttem, hogy egyszer lássalak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Karinthy Gábor
Éjfél
Hallgat a lantod idege
(ahogy ezt a régiek írták,
ó dalosok, régi pacsirták)
s megvesz az Isten hidege.
Fázol, dideregsz, te szegény.
Hova lett körüled a jóság
s belőled a régi forróság?
Nincs csillag a lelked egén.
Hogy elfutott az az idő!
Rózsák a percek, kik rohannak,
rózsák, kiknek lábaik vannak:
így tűnik az aranyidő.
Ülsz egyedül, sírsz könnytelen,
a kormos ég lassú szelében,
lelked éjféli mezejében,
mint egy rideg, nagy szőnyegen
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Rónay György
Hold
Most kellett volna jönnöd, mielőtt lemegy a hold.
Mellém álltál volna a hegytetőn.
Hajadat arcomba fújta volna a szél.
Hallgattuk volna a bolond lázban daloló rigókat.
Megsimogattam volna a vállad.
Megcsókoltam volna a szád,
És nem kérdeztem volna, ki vagy.
De most már késő. Most már lement a hold.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Weöres Sándor
ORBIS PICTUS
Az idegen szerető
Nem láttuk egymást, együtt sose voltunk,
kövüljön dallá a szégyen s a bú:
veled álmomban egymásba omoltunk
álom-nászból fakadt egy kisfiú.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Charles Bukowski
Oh, igen
vannak rosszabb dolgok is
mint a magány
de évtizedek szükségesek
hogy erre rájöjjünk
és amikor sikerül
felismerni őket
már késő
és tényleg nincs rosszabb
mint amikor
késő van.
(Fenyvesi Ottó fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bari Károly
Azt hiszitek
Azt hiszitek, hogy csak én
ácsorgok fényért és szeretetért
a város kapuja előtt,
én korbácsolom a ziháló szél
hátát átkaimmal és üvöltöm az égig
kivetettségem siralmait:
tizenhat évem nem elég
arra, hogy befogadjatok,
nem elég arra, hogy fejemről letépjétek
a megaláztatás pókhálóit?
Sokan várjuk a kapukon kívül,
hogy bizalmatok rézkrajcárjaival
megajándékozzatok!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bari Károly
Város
Sir Lászlónak
Beton-fák ágain
neon-madarak lobogtatják
üvegszárnyukat.
Kockakővel sebzett utcák
kúsznak a zaj-rengetegben,
piszkos por-csuhájukat fújja a szél.
Itt élek én. Eget-hasogató csörömpölés
a párnám, nem tudok aludni,
visszatérek útjaimra, árnyak
vonulnak előttem rángó szájakkal:
az idő vas-szögeit rágják.
Kőbe temetkezem szívem gyökeréig.
Mellemen hömpölyög szúrós fényeivel
az éjszaka, üvegszárnyukkal verdesik szemem
a neon-madarak, beton-fák ágaira
kötözöm sorsom.
Szomorú vagyok:
az arcok összegyűjtött mosolyából
és a szemek mélyén lapuló szeretetből
még nem fontam virágcsokrot,
egy embernek, aki csillag-tűzben égő
szívével megvilágítja a várost!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Timo K. Mukka
Így altatják ...
így altatják az árpát a szelek
így aluszik napod almafája
így égnek szénné ágak levelek
így a sebből élet nedve pereg
már megy tőlem július megy tova
már a párás hajnalok foszlanak
már a mellről leomlik a ruha
már hamvad a gyökér elég a fa
éj jöttén fogják a gyászlepleket
éj jöttén beléjük öltözködnek
éj fekete holta – ott végezed
éj kísértetek járják kérgemet
én ágaim közt most ők susognak
én gyászmisém ríják a harangok
én izzó gyökerem meglocsolnak
szén lettem temetők fája roskadt
(Garai Gábor fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Timo K. Mukka
Bűnről dalol a föld
(részletek)
Akkor született a dal dalosa szívében
mikor köd ülte meg
a tó hullámait
a dalos szíve egyszerre megtelt kínnal.
Szép szelíd dalt énekelt egyszer a dalos
régen sírva kavargott az ének a ködben
és kíntól és bánattól remegve
karjára vette őt a föld.
S a gyönyörű föld elrejtette akkor a dalt,
elrejtette mélyen, beteg hantok alá,
a ködben pedig egyre tovább zokog a dal,
patakzik a bűnös ének.
Mikor redőkbe szedi a tó vizét a szél
s millió hullámban zúdítja neki a partnak
hogy aztán visszaereszkedjen a tó mélye felé,
mikor az ősz lápokon megvadult rének
dobognak.
s suták és vad bikák bőgik a szél fülébe
a szerelem énekét,
akkor zúdul feléd az én dalom, kedvesem,
mint sziporkázó hullám;
s a föld: a kedvesem
remegő szívvel
olyankor önti dalba szerelmét.
(Jávorszky Béla fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kosztolányi Dezső
Egyedül
Magam vagyok, rám hull a végtelenség,
a fák, a lombok ezre eltemet.
Olykor fölém cikáznak még a fecskék,
nem láthat itten senki engemet.
A táj az ismeretlen mélybe kékül,
nincs semmi nesz a lombokon, a fán,
s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül
Én, a merész és álmodó parány.
Egyszerre az ősfélelem legyűr,
a lég üres, kihalt a szó, a hang,
s én sápadottan fekszem itt alant.
A föld szorít s fölém végetlenül
tágul ki, mint egy kék üvegharang,
a végtelenbe nyúló kékes űr.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Elina Vaara
Az elindulthoz
A föld csúcsa kéklik,
csöndes ég mosolyog.
Ha elhagytál, örökre
por lepi be nyomod.
Örömök csilláma vagy,
és út is , eltünő.
Ott vársz mindenütt, hol
léptem viszi az idő.
Te álom, te visszhang,
komor vágyakozás.
Sötét éjszaka vagy
s vad csillag-ragyogás.
(Tornai József fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
