„Azon a nyáron történt, amikor először lépett ember a Holdra.”
Egyébként, a Hold még sok más összefüggésben is szerepet kap a történetben.
A könyv első oldalán, pár mondatban megkapjuk a regény teljes tartalmát, de ez nem térít el az olvasástól, sőt azonnal felkelti az érdeklődésünket. Ez csak a történet csontváza, ami a regényt végigolvasva áll össze egy teljes, szövevényes, magával ragadó szövegfolyammá.
Marco Stanley Fogg, a főhős 22 éves. New Yorkban a Columbia Egyetemen tanul. Nagybátyját, utolsó szeretett családtagját is elveszti, elfogy a pénze, keresi helyét a világban, de nem lát kiutat reménytelen helyzetéből.
„Egy olyan fiatalember lelkesedésével és idealizmusával, aki túl sokat gondolkodik és túl sokat olvas, arra az elhatározásra jutottam, hogy nem teszek semmit: azt fogom csinálni, hogy nem csinálok semmit.”
Ebbe majdnem belehal, de jönnek a csodás események, véletlen (véletlen?) találkozások és szerencsére nem veszítjük el M. S.-t (ahogy a barátai hívják). Egy darabon végig kísérhetjük az életét, tanúi lehetünk személyisége alakulásának, fejlődésének, kalandjainak, valóságos és lelki utazásainak, egy nagyon klassz srác felnövésének.
A könyv mottója: „Az amerikai semmin nem lepődik meg.” Jules Verne (Kilényi Mária fordítása) Hát, mi se lepődjünk meg semmin!
Sem a titkokon, sem a hihetetlen eseményeken, meglepetésszerű találkozásokon, megdöbbentő kalandokon, életveszélyes utazásokon. Hiszen, ha jól figyelünk, mindenki élete tele van ilyenekkel.
Végig érdekfeszítő, izgalmas, elgondolkodtató, mesés, sodró lendületű szöveg, oldalról oldalra húz magával, egyszerűen letehetetlen.
De a végén marad egy kis hiányérzetünk, mert olvasnánk még akármeddig...
Ha tetszett az ajánlóm, kérlek, oszd meg ismerőseiddel! Tegyünk együtt a könyvekért, az olvasásért!
Köszönöm.
