Megörültem ennek a könyvnek, mert ez a három szenvedély (az alcímben említettek + az olvasás) hozzám is nagyon közel áll.
Ha egy író ember jó viszonyt ápol a konyhaművészettel, szeret enni, ért a főzéshez, abból általában jó dolgok szoktak születni. Krúdy Gyula, Lénárd Sándor, Hamvas Béla, Petri György, Váncsa István csak néhány kiragadott név a hosszú sorból, ahová most - új könyvével - Dragomán György is beállt.
Dragomán főzési stílusára jellemző az akkurátusság. Pontos, precíz, nem kapkod, nem improvizál, bár szívesen kísérletezik. Mindennek megadja a módját, nem sajnálja az időt, ragaszkodik a saját maga által felállított szabályokhoz, rituálékhoz. Például minden hétfőn gyúr 1 kg lisztből egy szép, nagyadag alaptésztát, amiből aztán készülhet kenyérrúd, pizza, focaccia stb. (Irigylem a családját!)
Ebben a részben - ami a kenyerekről szól - teszi fel a kérdést az író: Szeretnél megismerkedni a kovászommal? Mi persze örömmel megismerkedünk…,
és az író többi kedvenc receptjével is a reggeliktől a vacsorákig, az italoktól a desszertekig.
A leírások pontosak, de ugyanakkor szenvedélyesek is. Ahogy Dragomán írásait, úgy a receptjeit is ez a szenvedély teszi hitelessé. És az emlékek. Emlékek a gyerekkorból. Ezek borzasztó fontosak, mert otthonról hozzuk az evéshez és a főzéshez való hozzáállásunkat. Azt, hogy bármilyen kevés is az időnk, nem állva kanalazunk be egy ételt a lábosból, hanem terített asztalhoz ülünk le. A mozdulatainkban, ahogy a petrezselymet vágjuk, ahogy a bejglit megkenjük töltelékkel, ahogy a fasírtot gömbölyítjük (saját emlékek) felismerjük édesanyánk, nagymamáink mozdulatait. És ez olyan szép!
Valószínűleg Dragomán több ajánlatát is kipróbálom majd - mert egyik csábítóbb mint a másik -, de kettőt biztosan. A „fuszulyka levest”, mert annyira jó a neve és a Korvapuustit, mert Finnország és kedves emlékek…
Ha már eltelnénk a sok finomsággal, természetesen találunk a könyvben a témához kapcsolódó kacagtató vagy éppen súlyos regényrészleteket és novellákat is.
Örüljetek! Sokszor így fejezi be a recept leírásokat. És igen, ez nagyon fontos, mert főzni, enni és olvasni is csak örömmel érdemes!
Melegen ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeret elmerülni ebben a három tevékenységben.
Örüljünk együtt!
Ha tetszett az ajánlóm, kérlek, oszd meg ismerőseiddel! Tegyünk együtt a könyvekért, az olvasásért! Köszönöm.
