Sofie Amundsen 15 éves norvég kislány. Egy nap, neki címzett, különös levelet talál a postaládájukban. „Ki vagy te?” kérdezi a levél titokzatos írója. Aztán minden nap újabb levél érkezik. ”Hogyan keletkezett a világ?” kérdi a második. S vajon, ki lehet az ismeretlen Hilde, aki képeslapokat kap, szintén Sofie címére?
Azután hosszabb levelek következnek, és kezdetét veszi egy „Filozófiai tanfolyam”. A szó szoros értelmében vett levelező tanfolyam. A levelek a „Mi a filozófia?” kérdésétől a „Nagy Bumm” elméletéig, Thalésztől Camusig mutatják be a filozófia legjelentősebb művelőit és gondolatait. S teszik ezt fantasztikusan egyszerű, de mindvégig izgalmas stílusban.
Közben Sofie éli az átlagos kamaszlányok életét. Iskolába jár, találkozik a barátaival, főz, játszik a cicájával, de napról napra egyre több titokzatos esemény történik vele: érdekes helyeket fedez föl, a legváratlanabb helyeken különös tárgyakat talál, feltűnik a rejtélyes Alberto Knox, s máris egy izgalmas kalandregény kellős közepében találja magát az olvasó. Az író érdekfeszítő stílusa miatt, még a könyv filozófiatörténeti részi is annyira izgalmasak, hogy szinte letehetetlen.
A regény végére természetesen, minden titokra fény derül, de addig még egy fantasztikus szellemi utazás vár ránk, ha végigolvassuk a könyvet. A fiatalok könnyedén, minden erőfeszítés nélkül ismerhetik meg az európai kultúra és filozófia nagy korszakait, az idősebbeké pedig, az újra felfedezés öröme.
Jó lenne, ha egész életünkre meg tudnánk őrizni a kérdezés és a rácsodálkozás képességét! Ebben segít ez a regény. Gondoljunk csak bele, mennyire természetesnek vesszük életünket itt a Földön, de próbáljuk meg elképzelni ezt a bolygót, amint kering, forog a jéghideg, néma világűrben a többi égitest között, és mi ebből semmit sem érzékelünk, mert a Föld megvéd minket mindentől, ami ártalmas, és megad mindent, ami az életünkhöz szükséges. És mi többnyire az egészről tudomást sem véve, csak éljük az életünket. Ez egyszerre félelmetes, abszurd és csodálatos.
Legszívesebben, minden 15 és 20 év közötti fiatal kezébe adnám ezt a könyvet, mert talán az a legfogékonyabb kor az ember életében, amikor meg kell tanulni gondolkodni ezekről a dolgokról.
Jostein Gaarder regénye egy kitűnő stílusú, a valódi ismeretterjesztés igényével megírt, izgalmas, élvezetes filozófiatörténet is egyben.
