Radka Denemarková cseh-német szakot végzett, s a prágai Divadlo Na Zábradlí színház dramaturgja. Ezt a regényét 2003-ban írta.
Petr Buch a nagyhírű, német rendező Prágába érkezik, hogy színpadra állítsa, a szintén nagynevű, különcnek tartott írónő, Birgit Stadtherrová darabját. A rendező - minden igyekezete ellenére - a próba öt hónapja alatt egyszer sem tud találkozni a szerzővel. Ettől függetlenül az előadás létre jön, s a siker fergeteges. Tulajdonképpen, ennyi a cselekmény, de a sötét komédiában (ahogy az alcím nevezi) nem is a történet fontos, sokkal inkább a szereplők belső világa. S ez a belső világ valóban, igencsak sötét.
Buch, egy túlsúlyos, kopaszodó, nőfaló, szívbetegséggel és alkohol problémákkal küszködő, 70-es éveit taposó, zseniális rendező. Munkájában gyilkos tempót diktáló, ellentmondást nem tűrő zsarnok. A színészeket nem veszi emberszámba, csupán bábuként kezeli őket. Két sötét titkot hordoz magával: apja múltját, s egy kisfiú borzalmas halálát.
Birgit Stadtherrová, már nem éppen fiatal, talán 40 körüli nő. Túl van egy házasságon, két gyerekszülésen, egy váláson és sok sikeres színdarabon. Magányosan él, depresszió és pánikbetegség gyötri. Hetekig nem képes elhagyni otthonát, csak az írásnak él, lakása leginkább szemétdombra emlékeztet. Saját magáról sem tud gondoskodni, így gyermekeiről önként lemond, azokat húga, Johanka neveli. Képtelen a szeretet érzésére, mindenkit gyűlöl, talán még önmagát is. Egyre jobban bezárkózik saját, torz belső világába.
Birgit anyja már halott, de alakja vissza-visszatér az írónő emlékezetében és rémálmaiban. Ilyen nőalakkal talán csak Dickens regényeiben vagy Andersen meséiben találkozhattunk utoljára. Mélységes gyűlölet és gonoszság árad minden szavából:
„Ki vagy rúgva. Szart se kapsz, semmit. Húzd el már végre a beled! Csinálj már magaddal valamit, ne az én véremet szívd itthon, te szörnyeteg. (...) De hát rendes fiúkkal járt, már rég elmehetett volna a francba, csakhogy végül mindegyik pasas leszarta. Én meg is mondtam nekik, mihelyt átlépték a küszöbünket, a lány lusta és buta, üres szarzsák, főzni nem tud, takarítani nem tud, akkor meg? Bámulni a semmibe, azt igen, a rohadék.”
Johanka, Birgit húga. Imádja nővérét, mindent megtesz helyette és érte. A szeretet, a jóság, az önfeláldozás megtestesítője. Altruizmusa szinte már ember feletti. Ő az egyetlen szereplő a regényben, akitől távol áll a gyűlölködés, a rosszindulat.
A regény valójában a fenti szereplők hol egymásba fonódó, hol egymást taszító körtánca.
Ez a „sötét komédia”, utazás az emberi lélek pokoli bugyraiban. Ha úgy döntesz, hogy elolvasod a könyvet, készülj föl rá, hogy ezek a bugyrok időnként tényleg nagyon „rondák”.
