A könyv címe és borítója azt sugallja a gyanútlan olvasónak, hogy ez egy romantikus, édes-bús, könnyű, nyári, szerelmi történet, de nem az. Éppen ellenkezőleg. Ivan Klíma regénye egy kőkemény, egymást pusztító, testet-lelket felemésztő kapcsolat leírása.
David biológus, túl a 30-on. Öregedéskutatással foglalkozik. Reméli, munkája eredményeként egy napon az emberi életkor a végső határokig kitolható lesz. David munkamániás. Feleségével és két kislányával él egy bérlakásban, Prágában, a szocializmus idején. Egy temetésen ismerkedik meg a nála jóval fiatalabb Ivával. A lány bábszínésznek készül, de túl nagy elhívatottságot nem érez leendő munkája iránt.
David és Iva kapcsolatában két alapvetően különböző világ találkozik. David életét a rend, az önfegyelem, a tervezés irányítja. Iva, ezzel szemben a pillanatnak él, cselekedeteit szeszélyei befolyásolják. A lány számára nem létezik se múlt, se jövő.
David így gondolkodik Iváról: „Az ő világa kívül esik azokon a viszonyokon, amelyek között én élek. Az ő világában helye van a szeretkezésnek, de a szerelemnek nincs. Vagy talán a szerelemnek igen, de a részvétnek és az együttérzésnek már nem. Senki másnak nincs helye benne. Csak neki. Vagy talán neki sincs. Az ő világa üres. És tele van. Senki és semmi nem fér már bele. És ebben a világban mindent szabad.”
Davidot egyszerre vonzza és taszítja ez a világ. Nem tud menekülni az őrült, lélekromboló szenvedély elől, amit a lány jelent számára. Egyre mélyebbre kerül a hazugságok mocsarába. „Vajon én vagyok-e még az, aki itt lépkedek az umbraszínű szőnyegen, ebben az idegen, émelyítő, tobzódó, renyhe világban, vajon az én arcom-e még az, amely kétséget kizáróan őrá mosolyog? És ha nem én vagyok, akkor ki? Hol maradtam? És ha én vagyok, vajon meddig létezem ebben az alakomban?”
Egy angliai utazás során azonban rájön, hogy nem tudna együtt élni a lánnyal. Az út, fárasztó semmittevésbe fullad, s Iva egyre idegesítőbbé válik számára. David már sehova sem tartozik. Már eltávolodott a régi életétől, a feleségétől, a lányaitól, a munkájától, de már Ivához sem tartozik. Légüres térbe került. Az élete teljesen kisiklott. Ugyanakkor – heves, őszinte érzéseivel - ő is alaposan feldúlta a lány különös, öntörvényű világát. A se vele – se nélküle kapcsolatnak nem lehet pozitív megoldása.
Ivan Klíma – Kundera, Hrabal, Havel mellett – az egyik legismertebb cseh író. Regényeit számos nyelvre lefordították. Egy interjúban így nyilatkozik:
„A szerelem a legmélyebb érzések közé tartozik, és ahhoz, hogy bármilyen kapcsolatról szóló történet hiteles legyen, hitelesként kell hatnia valamennyi bonyolult körülménynek, amely kíséri, életre kelti, vagy ellenkezőleg, fenyegeti. Ha erre a szerző képtelen, giccset vagy banalitást alkot.”
Elolvasva a könyvet, állíthatom, hogy Klímának sikerült elkerülnie minden banális és giccses fordulatot. A regénynek van története, ami a szerző szerint fontos, mert „az olvasó történetre vágyik”, van humora, ami szerintem nagyon fontos, végig érdekfeszítő, hatásos, a lélek, az érzelmek mély bugyrait nyitogató mű. Szívesen ajánlom mindenkinek, aki egy jó regényre, de nem csak felhőtlen szórakozásra vágyik.
Ha tetszett az ajánlóm, kérlek, oszd meg ismerőseiddel! Tegyünk együtt a könyvekért, az olvasásért!
Köszönöm.
