A regény az 1930-as években játszódik Alabama, Maycomb nevű kisvárosában, s egy család történetének három évét mutatja be. Az apa, Atticus Finch 50 éves ügyvéd. Felesége halála után egyedül neveli 10 éves fiát, Jem-et és 6 éves lányát, Scout-ot. Mindent megtesz, hogy gyermekeit tisztességre, becsületre, őszinteségre, toleranciára nevelje, de ez nem könnyű feladat az álmos, poros, déli városka fajgyűlölő hangulatában. Különösen nehéz helyzetbe kerül, mikor elvállalja egy nemi erőszakkal vádolt, de ártatlan fekete férfi védelmét.
A gyerekek kezdetben nem igazán értékelik apjuk munkáját:
„A mi apánk nem csinált semmi különöset. Irodában dolgozott és nem kereskedésben, Atticus nem vezetett teherautót a megyei közműveknél, nem volt seriff, nem farmereskedett, nem dolgozott garázsban, egyszóval semmi olyat nem csinált, amivel kivívta volna bárki csodálatát. (…) Atticus nem csinált semmit, amit iskolatársaink szülei csináltak: soha nem vadászott, nem pókerezett, nem horgászott, nem ivott és nem dohányzott. Csak ült a lakószobában és olvasott.”
A felgyorsuló és komolyodó események hatására azonban a gyerekek egyre jobban megértik és elismerik apjuk tevékenységét. Felnéznek rá bátorságáért, becsületességéért és hihetetlen toleranciájáért:
„- Atticus, én azt hiszem, hogy nincs igazad.
- Hogyhogy?
- Mert a legtöbben azt gondolják, hogy nekik van igazuk és neked nincs…
- Feltétlenül joguk van hozzá, hogy ezt gondolják, és ezt a jogukat tiszteletben is kell tartani – mondta Atticus -, de másokkal csak úgy tudok együtt élni, ha saját lelkiismeretem tiszta. Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és az az egyén lelkiismerete.”
A három gyerek - Jem, Scout és a nyarakat a szomszédjukban töltő Dill - éjjel-nappal együtt van. Játszanak, beszélgetnek, veszekszenek vagy segítik egymást, színházasdit játszanak, titkok után nyomoznak és beszöknek a tárgyaló terembe is, ahol sok minden kiderül Atticus munkájáról és az emberek különbözőségéről. Így tanulják az életet. Sok kaland és megpróbáltatás után, mire befejeződik a történet a kislány már a harmadik évet kezdi az iskolában, a fiú pedig hetedikes. Lassan véget ér számukra a boldog, gondtalan gyermekkor.
A regény sok önéletrajzi elemet tartalmaz. Az írónő apja is ügyvéd volt, a szomszéd fiú, Dill alakját pedig, gyerekkori jó barátjáról Truman Capote-ról mintázta.
A regény Pulitzer-díjat kapott, a belőle készült film pedig (Gregory Peck főszereplésével), 1963-ban három Oscart. Számos könyves toplistán előkelő helyet foglal el még ma is. Ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy az amerikai könyvtárosok a XX. század legjobb regényének választották. Tulajdonképpen ez a tény keltette fel a kíváncsiságomat. És valóban, ez egy jól megírt, olvasmányos, szórakoztató könyv. Nagyon üdítően hat, hogy a történetet mindvégig a kislány, Scout szemével láttatja az írónő. Egyszer el lehet olvasni, ha valami nem túl megerőltetőre vágyunk, ha éppen nem akarunk meglepő, váratlan dolgokkal szembesülni.
Sok mindent lehetne még írni a könyvről, de hogy a XX. század legjobb regénye lenne, azt erősen vitatom. Nem szeretnék most neveket és címeket sorolni, de gondoljunk csak bele, milyen regényeket előzne meg, ha ez valóban igaz lenne.
Ha tetszett az ajánlóm, kérlek, oszd meg ismerőseiddel! Tegyünk együtt a könyvekért, az olvasásért! Köszönöm.
