Linn Ullmann norvég írónő. Liv Ullmann és Ingmar Bergman lánya. Ez a második magyarul megjelent regénye. Amerikában szerzett diplomát angol irodalomból, s hazájában neves újságíró és irodalomkritikus lett. Már első regényével nemzetközi hírűvé vált.
A 69 éves Johan, második feleségével, az 52 éves Maijal él boldog házasságban. 22 éve élnek együtt, mindketten imádják egymást. Egy nap kiderül, Johannak rákja van. Talán, fél éve van még. A férfi újságíró volt, de „úgy érezte, nem írt soha semmi jelentőset”. Egy hirtelen, meggondolatlan cselekedete miatt, nyugdíjba vonulása is dicstelenre sikeredett. Johan visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg előző életét, gyermekkorát, első, pocsék házasságát. Egész életében visszafogott, gátlásos, félszeg, jó szándékú, de szinte már gyáva ember volt. Mikor megtudja, hogy hamarosan meghal, elhatározza, hogy legalább a befejezést megpróbálja emberhez méltó módon végigvinni. Legalább a halálban szeretné visszakapni emberi méltóságát. Nem akarja gépekre kapcsolt, agyon morfiumozott, kiszolgáltatott emberi roncsként végezni egy kórházi ágyon. Ezért, megkéri feleségét, ha eljön az idő, segítse át a halálba. Mainak ez komoly lelkiismereti problémát okoz, hiszen nem csak szerető feleség, hanem orvos is.
Kegyetlen könyv a Kegyelem. Kegyetlenül szép és kegyetlenül kemény. Aki olvassa, az készüljön fel rá, hogy szembe kell nézzen az embert foglalkoztató legfontosabb kérdésekkel, az élet, a halál, a szerelem örök problémáival. Bár felvetődik benne az eutanázia, mégsem arról szól. (Ez a szó el sem hangzik a könyvben.) Inkább arról, hogy két ember mit vállalhat egymásért; hol a határ élet és halál között; mikor jön el „az” a pillanat, és ki határozza meg az idejét; hogyan távolodik el a haldokló a valóságtól, amikor már nem érti a körülötte lévőket, s azok sem értik őt, s nem tudja elmondani, hogy még szeretné megvárni, „amíg kivilágosodik”. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy ha, már muszáj, mindannyian szeretnénk méltósággal meghalni, de sajnos a mai orvostudomány áldásos (és ez most nem gúnyolódás) tevékenysége folytán – a leglelkiismeretesebb ellátás mellett is -, ez szinte lehetetlen. Szóval, a problémára egyszerűen nincs megoldás. Kiszolgáltatottak vagyunk az orvosainknak, a nővéreknek, szeretteinknek, a törvényeknek, az egész világnak. Még kiszolgáltatottabbak, mint a születés pillanatában, mert a halálnak, már tudatában vagyunk.
Senkit sem akarok elriasztani a könyv olvasásától, de igazán csak annak ajánlanám, aki nem fél elgondolkodni ezeken a dolgokon, mert tapasztalatom szerint, sokan elhárítják maguktól ezt a témát, nem tudnak és nem is akarnak szembenézni a halál problémakörével.
Linn Ullmann könyve érzelmekről szól, de egy pillanatig sem érzelgősen. Ha leülünk olvasni, nem kell egy csomag papírzsebkendőt magunk mellé készíteni. Viszont készüljünk fel arra, hogy a regény olvasása közben sok-sok emlék, gondolat, érzés kavarog majd bennünk.
Ha tetszett az ajánlóm, kérlek, oszd meg ismerőseiddel! Tegyünk együtt a könyvekért, az olvasásért!
Köszönöm.
